Kotorék eb
Micsoda szomjas, felhős az ég, hűvös van, mintha nem lenne nyár, a fák hideget lehelnek, északi szelet lélegeznek, a napsütés csak képeslapokon. Az jut eszembe mikor Kovács Tomi, általános iskolás kiskrapek azt mondta Darázs Attilának, aki sokkal nagyobb volt nála: Attila, a tacskó, az kotorék eb. Tudvalevő, ez tény és való. Attilának viszont tacskója volt és valamiért sértette eme jelző kutyájára nézve büszkeségét. Ki ne mondd mégegyszer, mondta Attila vészjóstlóan de teljes nyugalommal. Ismert volt birka türelméről. Ellenben Kovács Tomi egy kis geci. Mindenki Tamásra nézett. Az meg állt egy kicsit, mereven figyelte Attilát, az meg ugrásra készen. Kovács egyébként szerintem mazoista volt. Tudta, hogy kapni fog, tudta azt is, Attila kétszer erősebb nála, miért kellett akkor hergelnie. Ki ne mondd mégegyszer, Attila csak ennyit kért. Nem nagy kérés ez, egy tacskóért, ami amúgy tényleg kotorék eb. Tamás meg megismételte. Dehát..., és szájbamászóan vigyorgott, a tacskó, az kotorék eb... Alig tudtuk szétválasztani őket, azaz Attilát lefejteni a félholt Kovács Tomiról. Aki szerintem mazoista volt.
No comments:
Post a Comment