Túléltem Májámi Bícset! ( részlet )

Sara 2.


Úgy éreztem, kezdek megmenni, hát megint csak a régi jól bevált módszer: írásterápiába fogtam sötétedés előtt, egy szombati napon, épp Húsvét előtt. Jack és Péter felszívódott, a Kentáki őrült nem tért vissza a bícsről, Sara vásárolgat, Rich, a félőrült homárhalász, a helybéli haverjával trécsel egy halom paszta közt, a németek nekiálltak piros poharakból inni és hanyagolják az angol nyelvet, a szoba előtt a Hehérhajú üvölti túl a társaságot, a konyha előtti vadászmező majdnem üres, nincs dévaj hancúr sehol, Peti bácsi csak poroszkál.
Itt vagyok megint a Clay Hostelben, gondolhatod.
Itt kezdtem floridai pályafutásomat és e helyütt fejezem is be, fél év után: a dagonyát, a magányt, a kéklő, átölelhetetlen óceánt. Ilessel jöttem és Hunorral távozok.
A lustaság felőrli az öntudatot. Savként marja szét a valóságot, az agyban fogant józan terveket. Ezért ma megint majd bort iszom. Apró pohárból, sok jéggel, szürcsölve csak az éjszakát. Félig nyílt szemekkel, mint egy kínai csatár. "Csak folyni az árral...", mondta Kentáki a strandon, "...folyni az árral tovább". A homokban ült, csupazsebes klotgatyában, nem hozott le se törülközőt se furdőruhát, egyszerűen hozzánkcsapódott, mondván ma érkezett még nem látta a partot lejöhet e velünk. Az a fajta hosltellakó volt akiről, bármennyire is normálisan viselkedik, rögtön lerí, hogy valami rosszban sántikál vagy mosolygós kedve ellenére, szörnyen szomorú s valami bánatot jött csak felejteni a pálmafák közé. "Tudod, én Kentucky-ból vagyok, egy kis városból" ,kezdte Kentáki a homokot markolászva és szemügyre vette a parton heverésző embereket"Nálunk nincsenek feketék, vagy mexikóiak, arrafelé csak fehéreket látni mindenütt...szóval nekem Miami, fúú, Miami Beach, egy kicsit...egy kultúrsokk." Kentáki mosolygott és berajzolta életét a homokba. Húzott egy hosszú vonalat, abból két elágazást. "Most itt vagyok," mondta "most majd döntök, hogy erre vagy erre...vagy arra. Ki tudja. Lehet hogy elmegyek Mexikóba, ott legális a marihuána, vagy máshová költözöm, nem tudom." És mosolygott tovább. Sara nem szólt semmit, csak feküdt a homokban és elbiggyesztett ajkakkal olvasta a könyvét, félmeztelenül. Az óceánt néztem, és arra gondoltam, jó volna kúrni egy nagyot.