NaDa szombat reggel

!pöttyös zebra!

Szeretek korán kelni. Soha nem szoktam ugyan, de ha muszály, ha valami miatt úgy adódik, ha valami oknál fogva bekövetkezik, mint például ma, amikor Turos-sal a lengyel haverommal Cape May-re utazom, minden percét kiélvezem.

Ilyenkor minden történés rendkívüli, spirituális, lebilincselő számomra. Máris két dolog az elején. Összefutok Kaltreiderrel a Semmi Festőjével az aluljáróban valamint már a buszpályaudvarom, ahogy a sorban állunk a 319-es busz bejárata előtt, és Turos elmegy wc-re, egyszerre csak azt látom, hogy a sorban előttem egy amolyan másfél méteres törpe nő egy üres babakocsit próbál összecsukni. Szörnyen kínlódik, de sehogy sem sikerül. A babakocsi fogantyúja közé gyerekjátékok ékelődnek. Gyerek sehol csak a törpe meg a babakocsi.

Kaltreider meg, hah. Én a fapadon ülök, várom a metrót, lábam előtt szakadt hátizsák, alig valaki az aluljáróban, fél nyolc múlt valamivel, szombat ráadásul, Kaltreider meg kivág egy nő mögül, meglát és nagyot szökken, akár egy indián, beugrik egy oszlop mögé, onnan les kifelé, aztán megint csak kint van a peronon, hörögve közelít, idióta ugrásokkal, egy dupla axelt csinál és megáll előttem, arcán fémvigyor.

Mi a szent szart keres ez itt ilyenkor.

• Kaltreider, – mondom- miért nem alszol, szombat reggel van!

• Dolgozni megyek. - pezseg a Semmi Festője- Remek! Virágokat szállítok a virágpiacra. Hah.

  Aztán a metróban azt mondom, te Kalt, milyen irányzat van most, pop art vagy... És megegyezünk, hogy semmilyen. Itt az idő, mondom Kaltreidernek. Új irányzatot indítunk. Te a Semmi Festője ötleteddel, én meg a neodada lapommal.

• Nada. - mondja Kaltreider és eszelősen vigyorog

• Nada. - ismétlem meg. Szombat reggel van, a metró lassan halad.

A törpe nő a buszmegállóban azzal az üres babakocsival meg nem is volt olyan furcsa.

De később megérkezett a társa, egy normális méretű kétévesforma gyerekkel.

A társ összecsukta a babakocsit.

Egy, hasonlóan százötvencentis törpe nő.

NaDa szombat reggel.