Egy vidám regény

pöttyös zebra

Hatalmas kutya ugrott elő a sötétből. A kandellábert megkerülve átugrott egy pocsolyán és azonnal nekem rontott. Üvölteni se tudtam. Hatalmas, nyáltól csillogó agyarak mélyedtek a kabátomba, bugyogó nyállal és sötét vérrel mocskolva be a nyári sötétet.

Hátrafelé faroltam, araszolva a fény felé, hagytam cibáltatni magam az acsargó döggel, ami egyre dühödtebb hévvel mélyedt a húsomba, tépte a kabátomat, a combomat, a lényemet.

• Megállj! - mondta egy hang hirtelen, mire a vakarék elengedett.

Hórihorgas alak lépett elő a mély, homályos sötétből, egyenesen a kandelláber romlott, tojásszínű, rozoga fényébe. Térdre rogytam. Kezemmel szorítottam a tátongó, levedző, szakadt sebet. A kutya az idegen mellé húzódott, az meg a dög füleit kezdte el vakarni, mintha mi sem történt volna. A hórihorgas elegánsan meghajolt.

• Bocsásson meg,- mondta szelíden – de így nem kezdhet egy vidám regényt.