Thursday, July 13, 2006

versenyek 2006 menekülőteszt

Nem tudom ki vagyok


Én már nem tudom ki vagyok

ki támolyog a pulthoz egy újabb italér'

én már nem tudom mi az ha megfagy a vér

vagy felforr a tesben milyen szeretkezni táncrengetegben

hétvégi házak piszkos kövén

zongora alatt tudomisén

én már nem tudom a bor íze milyen

ha olcsó is rossz is éjjel a hegyen

ha nem tudunk lejönni

én már nem tudom milyen röhögni

heccelni egymással félrészegen kezet combra tenni

hogy a csók íze milyen ha a nevét sem tudom

érzékenyen dolgaim mutogatni unom

nem tudom milyen rendet rakni fagyit venni

meghajolni kezet fogni ősszel búcsút inteni

nem tudom milyen buszra szállni

téli éjjel egy könyvtári könyvvel

az óra alatt várni miközben havazik

csönddel töltött utcákon osonni el

milyen ha ott van a falon a jel

én már nem tudom milyen mikor a boldogság

szétrepeszt mikor elköszön tőlem de nem ereszt

nem tudom már milyen megcsókolni

az üvegen keresztül áthajolni a lehúzott ablakon

bolond verset írni villamoson

én már nem tudom mi volt egykoron

én már nem tudom ki vagyok nem tudom.



Itt


Olyan furcsa, hogy itt semmi nincs meg abból

ami ott jó volt de még hasonló sem más sem

inkább csak semmilyen egy amolyan űr van

helyette egy tátongó semmi amit folyton teleraksz

úgy érzed valamivel meg kell tölteni csak hát

azt a valamit ott hagytad az óceán túl oldalán.









Kérem tisztelettel


Kérem valaki mesélje el

milyen az ha reggel a vágy útra kel

ha akkor lármázik benne a lélek

mikor már a test semmivé lett:


Kérem én értettem mindent egykoron

nem volt bennem kétség, mentem az úton

fegyelmi vétség a legfelső fokon?


Kérem valaki mondja a szemembe

véletlenül lettem rossz útra terelve

elromlottam volna, meg vagyok szerelve?


Kérem valaki kérdezze meg

épelméjű lettem vagy elmebeteg

hogy előreléptem s a múltba veszek


Kérem valaki állítson meg

mondja azt hogy jó ha hazamegyek

lehessek egy óra ami még ketyeg


egy élő idióta holt ábrándok helyett

ki lepkéket kerget s nem emlékeket.



Védtelenül


védtelen vagyok

úgy érzem néha mozdulni sem tudok

csak vézna ügyefogyott néz a tükörbe reggel

konok mogorva fejjel találgat számol mérlegel

védtelen vagyok

nem is érdekel



Hazugság, hogy végül minden kiderül

Emberek vannak, nem vagy egyedül

Egy hang majd megsúgja neked legbelül

Hülyeség, hogy egyszer minden sikerül


Az a helyzet, hogy egy helyben forogsz

Mint a grillcsirke, hiába morogsz...




Mik vannak otthon


Nekem könyveim vannak otthon

és száraz gyökerek

régi dugókba szurkált szőlőkacs-hegyek

Egy öcsém van otthon aki harminc de gyerek.


Nekem egy szobám van otthon

és ósdi bútorok

fiókjaiban gyűrött fotók képeslapok

Molyrágta kofferben sárgult rajzlapok


Nekem egy város van otthon

mit már nem ismerek

lebontott házak új kocsmák terek

Megnősült cimborák velük feleség gyerek


Nekem a múltam van otthon

az hiányzik nekem

ami már elmúlt de most majd meglelem

Az öcsém bátyja vagyok s még gyerek, Istenem.



Magyarországon szar -öcsém telefonja-


Nagyon sok a proli

mondta az öcsém

de négy nővel megy nyaralni az idén


Nagy a feszültség

rossz a közhangulat

Ági és fiúk énekel régi dalokat


Az italozás drága

'V' otthon iszik

Iván nyolc magányos nővel víkendezik


Újabban mindenki

női masszört keres

'A mi korosztájunk harmincas-negyvenes'.
















1 comment:

Anonymous said...

Szevasz Hentes, baszki!