November- KeverSEk

Keversek......................Zete folyamversei.....

Az élet túl rövid hogy elásd magad tövig valami helyen szállj nyeregbe s legyen aminek jönnie kell legyen az a hely egy szimpla hej hej hej egy buboréktiszta fej mi egy részeg tehenet fej.
..................................

Gyötör valami bánat, a fene esz utánad, tétova csókok kösz helyétől szabaduló állat kutat a hurokból kifelé utat ,nálad, Megbújok mint poszméh a fában, inhalálok az éjszakába fúlok, bátran visszabújok, másban szabadulok, Másban.



Valaki elkotorta a havat,valami csúnya alak, a fehéret feketévé, a hideget meleggé változtatta, van aki mindig akarja, valaki ott hagyja, nem kotorja el, van akinek kell, van aki nem hagyja úgy, melegen, van aki szereti hidegen, fehéren, feketén ahogy van, ahogy volt, melegen az a fehér folt, feketén az a hideg elem, van aki hagyja, hogy legyen, nem változtat rajta, ezért mindig akarja, nem engedi, úgy engedi el, van akinek kell, s nem hagyja magát, hogy valaki elkotorja a hevét, a havát, van kinek a szemérem: feketén, fehéren valami csúnya alak, elkotor, összehord, hevet, havat.

.........................................................................

Keversek........Szilva gyerekversek


Tegnap éjjel álmomban
Kék bogárrá változtam.
Zöld fűerdő rejtekében
Apró lyukban éldegéltem.
Ne volt hosszú bogárlétem
Emberszemmel hogyha nézem,
A bogár élet igen rövid
És egy nap is máshogy telik.
Ez alatt az idő alatt
Nap nem sütött és csak szakadt,
Hideg viz mosta hat lábam
Sárban húztam hasam, hátam

Reggel, mikor fölébredtem
Kicsiny kék bogarat leltem,
Tenyeremen melengettem,
A napfénybe fölemeltem.

..........................................

Barlangom mélyén üldögélek
Kint szél süvit, eső és hideg.
A falra vörössel festek képet
Fekete szénnel a keret.

Mindig a vörös a feketével
Néha eszembe jutnak más szinek
S az eső és szél zúgása helyett
Fülemben mézédes akkordok zengenek.

......................................................

Künn a réten táncot járnak mezitláb
A lányok
Bokájukra fon az este harmatcseppből
Láncot

Vállamra a Hold sugara terit ezüst
Kendőt
Körös- körül csönd boritja s békesség
Az erdőt

Beállok a táncba én is, szökkenek a
Fényben
Szorosan fogják a kezem s nem engedem
Én sem

......................................................